A Sodom-ot három elvetemült alak (név szerint: Tom Angelripper, Chris Witchhunter és Agressor) 1980-ban alakította meg, némi alkohol (sör) és zenei (Venom, Motörhead) befolyásoltság alatt. Az első két demó (Witching Metal -1983 , Victims Of Death – 1984) már meghozta számukra a sikert.

Miután lemezszerződéshez jutottak a Steamhammernél, stúdióba vonultak és elkészítették első kislemezüket, az In The Sign Of Evil-t. Két tagcserét követően – Agressor, majd Violator adta át a staféta botot Destructor-nak – a zenekar 1000 ember előtt játszhatott Belgiumban. Újabb kislemez 87-ben (Expurse Of Sodomy), majd felvették első nagylemezüket az Obsessed By Cruelty-t. Ekkor lép be a bandába Frank Blackfire, magával hozva egy adag professzionalizmust is. Az első hatások már Sodomy And Lust Ep-n is érezhetőek, de a 87-es Persecution Mania hozza el a teljes áttörést. Az album a tökéletes thrash album címet kapja a kritikától. A népszerűség Németország határait is átlépi, 88-ban a banda európai turnéra indul az amerikai Whiplash társaságában. A dortmundi és a düsseldorfi koncertek hanganyagát felhasználva összevágnak egy koncert albumot, a Mortal Way Of Live-ot, mely újjabb rajongók szívét hódítja meg.

1989

Júniusban megjelenik minden idők legsikeresebb Sodom albuma az Agent Orange. A siker egyik oka talán Harris Johns producerkedése lehetett. Johns ugyanis olyan bandákkal dolgozott már együtt mint a Helloween, a Voivod és a Kreator. Az album 36-ik helyre kúszik fel a német eladási listán. Az aktuális turnén egy ismeretlen brazil bandával játszik együtt a Sodom, a zenekar neve: Sepultura.

1990

Megjelenik a Better Of Dead, a korongon már Michael Hoffmann játéka hallható, ám az együttműködés nem túl hosszú életű: a japán turné közben Hoffmann kilép a csapatból.

1991

Ősz: Andy Brings lép be a képbe, elkezdődnek az új album felvételei és 92-ben megjelenik a Tapping The Vein album.A lemez a klasszikus Sodom hangzást hozza vissza sok rajongó nem kis örömére. A producer újra Harris Johns. Az új lemez tagcserét is hoz a zenekar életébe: Witchhunter helyére Atomic Steif kerül. Bemutatkozására 93-ban már sor is kerül, megjelenik az Aber Mitte Mit Sahne EP.
A zenekar 10. születésnapja az esseni Zeche carl-ban köszönt be, egy hatalmas koncert képében, a színpadon felvonultatva valamennyi régi tagot és számot.
A következő év egy újabb koncert lemezt szül, a Marooned Live-ot.

1995

Uli Possel védőszárnyai alatt elkészül a hetedik stúdióalbum Masquerade In Blood címmel. A felvételek alatt a banda újabb tagcserével lesz gazdagabb: Andy Bringset váltja fel Dirk Strahli Strahlmeier.

1996

Angelripper elkészíti első szóló projectét: német sörös nótákat énekel fel vendég zenész haverjai társaságában. Az album Ein Schöner Tag címmel a G.U.N. Records gondozásában jelenik meg. A közös munka hatására a Sodom következő albuma a Til Death Do Us Unite, már a G.U.N. Records istállóból indul útjára. A felvételek a R.A.S.H. stúdióban készülnek 1996 októberétől novemberéig. Ekkor történik a zenekar életének eddigi utolsó tagcseréje is: a dobok mögé Bobby, a gitár szekcióhoz Berniemann kerül.

A hanganyag Tom elképzelései szerint a régi sodom thrash hangzását akarta életre kelteni, ennek érdekében újra Harris Johns-al dolgoztak együtt. Az együttműködés eredménye egy nyers, punkos korong lett. A zenekar soraiban változások a Til Death Do Us Unite album után eddig még nem következtek be. 1999-ben a Code Red, 2001-ben pedig az M-16 album látott napvilágot.

A zenekar immár 20 évesen is – háta mögött számos tagcserével és pár ínséges évvel – aktív és életerős. Ebben természetesen Onkel Tom-nak alias: Tom Angelripper vájárnak van a legnagyobb érdeme. A történet tehát folytatódik…