Információk: | Számlista: |
---|---|
Cím: One Night In Bangkok
Megjelenés: 2003. Július 28. Producer: Sodom Hangmérnök: Harris Johns Felvételek: Thaiföld Kiadó: Steamhammer Terjeszti: BMG Formátum: LP – MC – CD |
Cd I.
Cd II.
|
Lemezismertető:
Írta: Perkele, Megjelent: www.heavymetal.hu
Idén se a koncertlemezek gyűjtői, se a thrash híveknek nincs okuk panaszra. Az év elején már rátehettük mancsunkat egy dupla cds Molly Hatchett koncertlemezre, amelyre leginkább sörözve lazíthatunk, aztán jött a Nuclear Assault ( visszatérő ) koncertalbuma, majd együtt zúzhattunk a montreali tömeggel a Cryptopsy élő fellépését hallgatva. Pár hete megérkezett az első Kreator koncert felvétel, mindjárt dupla cd-n, valamint DVD-n is megjelenve, majd előkerült egy szintén dupla Sodom őrület is. Szóval széles a kínálat és még alig vagyunk túl az év felén.
Egy éjszaka Bangkokban. Nos, ez a cím nem egy turista éjszakára utal Thaiföld híres-hírhedt városában, hanem a legújabb, immáron harmadik Sodom koncert anyag búvik meg e név mögött (Mortal Way Of Life, Marooned). Az M-16 promóciós útja egyszerű sajtó bemutatónak indult, de végül egy koncert alakult ki belőle, amelynek helyszíne a szimplán Rockpub-nak nevezett klubocska lett, ahol kb. 500 ember lehetett szemtanúja a Sodom fellépésének. Nem mondhatnám, hogy ismerem az ázsiai metal életet és a japán rajongók fanatizmusáról is csak hallomásból értesültem, de úgy látszik Thaiföld igencsak jó környezet lehetett a Sodom számára, mert végül visszautaztak e távoli helyszínre, hogy immár nagyobb közönség előtt játszanak. A zenekarok általában nagy nyári fesztiválokat, vagy magas technikai színvonalon álló helyszíneket választanak koncertlemezeik felvételéhez, míg ezzel ellentétben a Sodom egy mondhatni rögös utat választott. A booklet szerint a tárgyi feltételek igencsak időt múltja voltak, a póthangszereket ritkaságszámba lehetett venni, ráztak a mikrofonok és a szivárvány minden színében tündökölt a dobszerkó. Vagyis minden együtt volt, hogy egy valódi underground bulit hozzanak össze.
Mindeme felemlegetett nehézségek ellenére egy igencsak jó minőségű produkció lett a végeredmény, csak találgatni merek mennyi utómunkára volt szükség ehhez. Vagyis minden távol maradott számára kiküszöbölték, hallhatatlanná tették a technikai problémákat és még egy szépen összeállított számlistával is megörvendeztették rajongóikat. Természetesen a fő hangsúly 2001-ben aktuális lemezük a M-16 nótáin volt, de első lemezükről sem feledkeztek meg, és nincs hiány a mára már Sodom-klasszikussá vált dalokból sem – de helyettem beszéljen inkább a lejjebb látható számok listája. A tömeg is hallható, ahogy kántálja a Sodom-Sodom nevet, sőt, mikor Tom bemutatja Bobby-t és Bernemann-t, akkor esik igazán jól hallgatni a lelkesedésüket. Bár amikor, a Mr. Onkel Tom Angelripper-t említik, akkor fájdalmas mosolyra húzódik az arcom, eszembe juttatva Tom egyéb sör-buli-projektjeit.
A Fuck The Police mellett játszanak még egy Motörhead feldolgozást is, az Ace Of Spades-t, ahol Tom egész Lemmy-sen hangzik. Személy szerint örülök, hogy Motörhead-et játszanak, mert van némi párhuzam a két zenekar között. Mindkét banda hosszú évek óta nyűvi már az ipart és rajongóik biztos kezekkel nyúlhatnak az újabb és újabb lemezeik felé, mert a megszokott, ismert zene garantált. Időről időre kiadós turnén vesznek részt, és úgy tűnik mindig van idejük rajongóikra is. Ezek pedig a tökéletes tulajdonságok, hogy kitartó, hűséges hallgatói táborra tehessen szert bármilyen zenekar.
Ráadásnak még egy videoklip is került második cd-re, kicsit megmutatva, milyenek is voltak thaiföldi hallgatóságuk tagjai. Igaz az én kedvenc pillanatom nem a koncerten rögzült és nevezetesen Tom és a legyező lehetne a címe. Esetleg ez a klip ízelítő volt egy tervezés alatt álló DVD-ből? Csak találgatok, de azt hiszem sok rajongó örülne neki.
Egy másik kérdés, ami foglalkoztathatja a hallgatót, miért két évvel a felvételek után adják ki a koncert lemezt? Az idő sokkal inkább megérett egy stúdióalbumra…