A Kreator újra megtalálta a tüzet
A Kreator esetében mindig nehéz úgy új lemezről beszélni, hogy közben ne kerüljön szóba a zenekar múltja. A német thrash metal egyik alapköve ugyanis már régóta nem ugyanazt a szerepet tölti be, mint a nyolcvanas években. A Kreator az elmúlt másfél évtizedben egyre inkább stadionokra és fesztiválszínpadokra optimalizált metalgépezetté vált, amelynek lemezei ugyan stabilan hozták a megszokott színvonalat, de ritkábban tudtak valódi izgalmat okozni.
A 2012-es Phantom Antichrist ebből a szempontból különösen fontos mérföldkőnek bizonyult. Az albumon a klasszikus thrash agresszivitása és a nagy színpadokra szánt, himnikus megközelítés meglepően jól működött együtt. A címadó dal vagy éppen az „United in Hate” pontosan tudta, hogyan kell egyszerre gyorsnak, súlyosnak és emlékezetesnek lenni. A későbbi Gods of Violence és Hate Über Alles már kevésbé tudta megismételni ezt az egyensúlyt.
Ezért a Krushers of the World esetében érthető némi óvatosság. Nem arról van szó, hogy a Kreator az előző években rossz lemezeket készített volna. Inkább arról, hogy egy olyan zenekartól, amelynek ekkora múltja van, joggal várjuk el, hogy időnként újra megmutassa, miért is lett legendás.
És most végre sikerül.
A Krushers of the World nem forgatja ki a Kreatort önmagából, és nem akar modernkedő módon új identitást építeni. Éppen ellenkezőleg: abból merít, ami a zenekar legerősebb oldalait mindig is jelentette. A lemez legnagyobb erénye, hogy újra van benne játékosság, lendület és karakter.
A dalok többsége az első hallgatások után is kapaszkodót ad. A gyorsabb, csépelős thrash tételek és a nagyobb, arénakompatibilis refrének ezúttal sokkal természetesebben követik egymást. Nem érződik annyira kiszámítottnak az egész, és talán ez a legfontosabb változás: a Kreator ezúttal nem egyszerűen lejátssza a saját szerepét, hanem úgy tűnik, mintha valóban élvezné is.
Ez pedig rengeteget számít.
A Krushers of the World egyik legnagyobb fegyvere a riffekben rejlik. A Kreator mindig is riffekből építette fel a legjobb dalait, az új album pedig ismét hagyja, hogy ezek legyenek a kompozíciók motorjai. A „Satanic Anarchy” és a „Blood of Our Blood” például pontosan azt az ösztönös, ökölrázós energiát hozzák, amely miatt a thrash metalnak még mindig van létjogosultsága a hatalmas koncertszínpadokon.
És ez az album egyik legjobb tulajdonsága: nem szégyelli, hogy szórakoztatni akar.
A Kreator nem akarja minden egyes dalával bebizonyítani, hogy mennyire súlyos és komoly zenekar. Inkább rájátszik arra a túlzó, teátrális metal-attitűdre, amely a műfaj egyik legfontosabb része. A nagy refrének, a lendületes riffek és a szinte azonnal működő koncertpillanatok mögött ott van az a bizonyos kis kacsintás is. Ez a könnyedség pedig nagyon hiányzott az utóbbi évek Kreator-anyagaiból.
A gyorsabb tételek közül a „Seven Serpents” különösen jól érzékelteti, hogy a zenekar még mindig képes valódi thrash-támadást produkálni, miközben az olyan dalok, mint a címadó „Krushers of the World”, inkább a monumentálisabb, közönséget megmozgató Kreatort mutatják.
A képlet tehát nem új, de végre ismét működik.
És természetesen ott van Mille Petrozza.
A Kreator hangját nem lehet elválasztani Petrozza jellegzetes orgánumától, és ez a Krushers of the World esetében sincs másképp. A vokálok továbbra is nyersek, felismerhetők és karakteresek, miközben Petrozza pontosan tudja, hogyan kell egy-egy sort úgy előadni, hogy abból koncerten később üvöltözhető sor legyen.
Talán ez az album egyik legfontosabb üzenete is: a Kreator még mindig tudja, mi a saját identitása.
Nem próbál új zenekarrá válni. Nem akarja letagadni a múltját, de nem is kizárólag abból akar megélni. A Krushers of the World inkább egy olyan lemez, amely visszanyúl ahhoz az időszakhoz, amikor a Kreator stadionmetalja még frissnek és lelkesnek hatott.
Nem Phantom Antichrist 2.0 – és talán jobb is, ha nem az. Viszont ugyanazt a receptet ismét képes élettel megtölteni: jó riffek, emlékezetes dalok, nagy refrének, thrash metalos agresszió és egy olyan frontember, aki pontosan tudja, hogyan kell mindezt egyetlen felismerhető hanggá gyúrni.
A Krushers of the World ezért nem azért jó lemez, mert forradalmasítja a Kreatort. Hanem azért, mert újra érezni rajta azt a lelkesedést, amely miatt annak idején megszerettük ezt a zenekart.
Tizennégy évvel a Phantom Antichrist után a Kreator ismét olyan albumot tett le az asztalra, amelyet nem csupán tisztelni lehet, hanem élvezni is.
És egy Kreator-lemeznél ez bizony elég erős ajánlólevél.